Mindig jelen? De hogyan?

Köszönöm az üzeneteket , hozzászólásokat , kérdéseket! Igyekezni fogok válaszokat adni.

De ha arra számítotok, hogy ez egy recept, amit majd  a patikában  beváltasz és  biztosan hatásos lesz az esetedben , akkor most szólok, hogy  ez nem  így működik.

Tekints úgy a  sorokra  mint egy lépcső melletti korlátra.

Ha  bizonytalan lépted kapaszkodj belé erősen.

Nem viheted magaddal az  utadon .  De most megkapaszkodhatsz és érezheted azt, hogy hiába inog lábad , nem rogysz össze.

Ma ettől , holnap más  dolog miatt. Jegyezd meg az erőt  mint érzést, és azt vidd magaddal. Azt megteheted. 

Nem csak akinek a gyermekei még kisebbek , de azok is  akiknek sokkal több évnyi harc  volt már a  háta mögött.

Akik megpróbáltatok mindent  s  azt hiszitek nincs  több út.  Mindig van út. Mert igazából egy út  van . A tiéd.

Ennek megértésében áll vagy bukik hova jutsz. Sokan vagytok akik  féltek. Meddig élhetünk  vajon , meddig állhatunk gyermekeink mellett mint  stabil bástya?

Mi lesz ha nem lesz erő? Mi lesz ha nekünk sem lesz egészségünk? Mi lesz ha?... Emberek! Nincs olyan, hogy mi lesz ha?

Mert igen , egy nap  betegek  és öregek lesztek. Egy nap mind  meghalunk, és  egy nap  bizony  magukra  haddjuk őket .

Fáj? Persze hogy  fáj! Éget ?  Hát hogyne  égetne! Semmi baj , ez normális ,  így kell hogy legyen! Vége  van  a képességeinknek , az erönknek , az életünknek.

Fogadd  el , ahogy  fogadd  el a  sorsod minden egyes harcát. Minden könnyedet.

Nem kell tovább  táplálni csak ints nekik  búcsút , megtartva  azt  amiből fakadtak.

A szeretetből! És mind ezt úgy tedd ,olyan méltósággal  ahogy sok más ,nem autista gyermeket nevelő  szülő  is teszi a  maga életében.

Mert ugye  tudod hány  fajta  betegség  van? Ott  a  rák , felsorolni is nehéz.

De attól ugye te  tudod hogy vannak? Ugye  tudjátok,  hogy  elszenvedik a  betegek és  elszenvedik a  családtagok.

Te ne  hasonlítsad magad senki harcához! Csak egyet kérdezz! Lehetne  ennél rosszabb? S ha őszinte  vagy :

•  Igen, hát  hogyne lehetne. Mindennél  van rosszabb!

 Írtam már egyszer   egy fiúról ,akit nagymamája  kísér minden nap az iskolába. 

78 éves a  néni ,s  látszik mindig szinte  futni kell a  fiú  után, mert  bizony az sokkal gyorsabb és erősebb. 

A néni egy nap nem  bírta , talán látta a szemeimben az együttérzést és  odajött.  Beszélni kezdett.

Csak mondta és  mondta  egy idegennek mindazt, amit már nem  bírt cipelni. Elmondta  egyedül van a  fiúval és  a nővérével mert édesapja  reggeltől estig  dolgozik .

A gyermekek édesanyja pedig elsétált és  hivatalosan is lemondott róluk. A  fiú nem tudta  feldolgozni . Imádta  anyját s mindenkit hibáztatott azért hogy nem lehet vele , csak őt magát nem.

Agresszívabb lett ,sőt  dühét kire másra mint a nagymamára , a már  alig élő  beteg nénire  vetítette ki. Minden reggel megverte. S ő minden reggel  reggelit  csinál  neki .

Minden reggel megy utána  az iskolába s nézi beérkezett- e.

  Mi mást tehet? Mi mást tennél te magad  mond  csak? Cserbenhagynád  a  fiad? Cserbenhagynád  az unokád? Feladnád,  amit egy életen át nem  tettél? Ugyanazt tennéd a  gyermekkel aminek a  következményét már  végig nézted?

 Én büszkén mondom , ismerek nagy  embereket.

A nagy  emberek nem pénzüktől  fogva  nagyok, hanem attól hogy végig csináltak mindent , amit az életük elébük vetett!

Eszembe  jut egy nálamnál idősebb kedves ismerősöm ,  amint demenciában  szenvedő édesanyját ápolta .

Eszembe  van mikor egy  jótékonyság apropóján plüssöket , könyveket stb szedtünk össze és  csomagoltunk, mikor is meglátott egy  bárányt.

  Majd  sírni kezdett. Elmondta ,hogy  anyukája  az ő kislányának minden születésnapjára olyan alakú tortát  sütött.

S  gondolkodott,  hogy  vajon  elmélye  emlékszik- e   rá? Mondtam neki mivel  az tőlem  származott  hát  vigye  el neki ,  s próbálja  meg.

Egy percre a  jelenbe  hozza , már  nyert vele. S elvitte. 

Nem kérdeztem meddig lehetett jelen? De  azt tudom, hogy  egy  fényképet kaptam  a  néni kezében figyelő  bárányról.

S a néni mosolygott. Ott  volt! Ott  voltak szemei előtt  a szülinapok … egy kicsit. Hinni kell. Mert hinni kell!

Azóta elvitte lelke  egy más   világba, de még  akkor ott tartotta kicsit.

S ez a  szép. Ez a nemes. Nem csak neked és nekem  ,  de  bárkinek lehet iszonyúan nehéz  az élet.

Csak nem mindegy hogy éled meg!

Teszel e  csodát?

Hiszed- e  a  csodát?

Látod e  napod , a perced jelenét ?

S tudod- e igazán mit kell  kívánnod , hogyan találjon  rád a  halál az utolsó órádon?

Mert én tudom , mit szeretnék.

Ehhez nincs  köze   egyetlen gyermekemnek sem.

Mosolyogva  fogok elmenni , mosolyogva , tudom!

Mert  az élettől egy  dolgot kérek . Adjon erőt megtartani amit még meglehet , s  adjon erőt letenni   amit már felemelni nem tudok!

Mindezt  méltósággal tegyem Uram! 

Alázat legyen  az utam .

Az utam, a példám,  amit sok- sok emberi sors tanulságából  gyúrtam .

 Nem tudom  azt ígérni, hogy könnyű lesz .

Egyikőtök sorsa sem az! Sem betegé, sem egészségeseké.

S ezért mi mind egyek vagyunk.  Van múltunk s   jelenünk, a jövőnk pedig ?

A  jövőnk abban van , amit a jelenben teremtünk…

(Kellemes  húsvéti ünnepeket mindenkinek, az ünnepek után találkozunk ismét!)