családi karma/ megfelelés/problémamegoldó kulcs

Az előző  írásomban arról beszéltem ,hogy  az önbizalom meghatározó ,a  gyereknevelés  szempontjából .

Ahhoz, hogy  ezzel az erővel rendelkezzünk , mennyire fontos  hogy  eleget voltunk e mi magunk  dicsérve.

  Beismertem azt ,hogy én magam nem , és  elmondtam ki volt  az egyik meghatározó  személy aki kinyitotta a  szemnem.

Azért mondom hogy egyik , mert  aki úgy érzi hogy  nem volt előtte  gyerekként  olyan szülői minta  amely  segítség lett volna  a maga teljességében  azok megpróbálják  másokból összeszedni  azt  a mintázatot  amivel  azonosulni képesek .

Sok sok ember ismerete , megfigyelése  által  szürögetve  le  azokat a  tanulságokat  amik  meghatározóak lehetnek önmagunk  számára.

 Nos magam sem voltam máshogy. De azt tudni kell, hogy  akárhány   embert látunk ,  akárhány példaképpel  rendelkezünk , mindig a  szüleink által belénk nevelt  minták  lesznek az elsők amik  a dominánsok , és nehéz munkával tudjuk azokat mint súlyos  karmákat leválasztani magunkról.

Jellemző azokra a családokra, ahol gyakoriak a( konfliktusok) feszültség és az érzelmi csatározások, és ahol a szeretet által kiépített kötelékek ellenére a béke és a harmónia mégsem képes uralkodni.

 Azok az emberek, akik mellettünk vannak a családunkban, egy spirituális választás részei, a szellemnek ugyanis meg kell tanulnia, meg kell mentenie valamit ebben az inkarnációban.

Minél több a konfliktus, annál nagyobb a gyógyulás és a fejlődés lehetősége is. 

A család a legintenzívebb gyógyító mag az életünkben. 

A családi karma révén bizonyos minták nemzedékről nemzedékre öröklődhetnek, így a családi karmának kollektívebb jellege van.

Így gyakran megfigyelhető, hogy bizonyos viselkedési vagy érzelmi minták addig ismétlődnek egy családban, amíg meg nem látják, el nem fogadják, és meg nem gyógyítják azokat. 

Ilyen lehet például, ha egy családban „minden férfi ” érzelmi kimutatásra képtelen, a nők meg például rabszolga minőségben élnek.

Ez a fajta karma rengeteg meggyőződést, érzelmet és viselkedést hordoz magában, amelyeket a szülők átadnak a gyerekeknek, és csak akkor ér véget, ha valaki megszakítja a folyamatot, és ahelyett, hogy befogadná ezt a terhet, engedi felszabadulni.

Ha valamelyik szülői mintád nem tudod elfogadni  , az már benned is ott van .

Tehát  ha mondjuk nem tudod  elfogadni az apád ( érzelmi gyengeségét) keménységét  és makacsságát , akkor tudat alatt szabotálod  a saját erőd is .

 Mert azt mondod! Nem leszek olyan mint az apám! Nem fogadom el, hogy  egy férfi ne tudja kimutatni hogy szeret!

S mi lesz benned? Bevonzod  az érzelmileg gyenge  férfiakat , és azt hiszed  te majd  jól megváltoztatod őket.

 De ők nem változnak, s  így te folyton a sérült  szerepében tündökölsz.  

S amig nem fogadja  el a lelked  apád „gyengeségét „ ezt a  karmát nem tudod feloldani.

E helyett mondd  azt! Valamiért ő lett az apám!

Hálás vagyok neki mert….Megengedem neki hogy ne mutassa ki a szeretetét.

 Megengedem neki , és magamnak pedig azt, hogy ne hallgassam a  meg a  nem értését. Hogy ne legyek „ áldozata” a szeretetlenségnek mint az….anyám

Apád  keménységéből ugyanis  logikus  hogy anyukád  szolgalelkűsége  jön .

 Ezt  fogod  követni egy ideig mindenképp.

Mert egy  gyerek is csak meg akar felelni a szüleinek.

S ha nincs  benned   kamaszok igazi lázadása akkor vagy igazán bajban. 

De az igazán érdekes  amikor a mintázatok hatása megfordul. Amikor  egyszer azt mondod

• Oké hogy apám volt konok , de hát  anyám hagyta! Anyám volt a  gyenge, miért  volt gyenge? Miért  ezt a  félelmet kellett megtanítani nekem? Miért hittem  el magamról hogy a nők dolga mindaz amit  végignéztem ?

Mire idáig eljutsz talán már  szülővé  válasz .

Mire ezt is  meglátod  addigra már  feltetted  a kérdést magadban, hogy te mit akarsz tanítani a gyermekednek?

Most melyiket tudod jobban elfogadni?

 Most te magad ki is  vagy igazán?

 Most mikor megtapasztaltad   az erőt , a küzdelmet hogy  fogadod  el a gyengeséget?

 Főleg úgy , hogy tudod nem akarsz úgy élni mint az anyád!

• Hogy ne legyek többé áldozata a  saját önbecsülésem hiányának amit tanultam? De valamiért ő lett az anyám . hálás vagyok neki mert… megengedem neki, hogy ő úgy éljen ahogy tud, és magamnak hogy én ne!

Nem kicsi a konfliktus érzés  amikor a feladat  lényege egyik véglettel sem  azonosulni.

 Nem kicsit fog mindenki utálni, amikor rájössz te tudatosan nem azonosulsz , lelki gyökereid elvágva  magad  növesztesz gyökereket.

Ettől szívedben nem lesz kisebb feléjük a  szeretet!

Ettől még nincs jog ítélkezni felettük . De már nem is muszáj .. Semmi sem muszáj.

 Nem kell többé megfelelni , csak is a  magad gyökereinek. Az útnak amit magad választottál.

Hogy  ez jó vagy rossz  az már  a te világod , s nem, többé már senki karmája!

S egyetlen példán keresztül is mennyi tanulság .

Hát még ha mindenki magába  nézne  s megtalálná a sajátját!

Majd  feltenné a kérdést.

Honnan jöttem? Ki vagyok? Mit hoztam magammal? Mivé akarok válni? Milyen gyökere leszek a  saját gyerekemnek!?

Nincs ennél nagyobb felelősség!

Számomra nincs!