Az előző írásomba  fejtegetni kezdtem az egészségtudatosság  fontosságát.

Hisz betegségeink pszichoszomatikus keletkezését elismeri  a   tudomány is.

A  félelem  mint  romboló erő , a  tudatosság ,mint állapotmegóvó erő van jelen az életünkben .

Mint  a miénkben, mint a gyermekeinkében is.

Csakhogy az ő állapotuk ,a  mi tudati felelősségünk nem a  sajátjuk.

  Sok üzenet amit  írtatok , a  félelemmel kapcsolatosan egy tőről  fakad .

Ezért úgy  gondolom  valóban  nem beszéltünk még  eleget a  témáról . A  tő pedig :

•  Tudom hogy igy van ahogy leírtad  de nem  tudok rajta  változtatni.

 Ez nem más mint egy hárítási forma.

Nem tudok mit tenni , ezért nem teszek semmit.

Mesterségesen lebutítod  magad hisz a  szorongás, és  a hárítás  ezt teszi , majd a  testedbe  elvégzi az egyéb betegségek előkészítését. 

Ami amúgy fantasztikus  neked mert majd  az áldozat aspektusod  következő szinten folytatódik.

Eddig sajnálni kellett / sajnáltad magad a  helyzeted miatt, s  most majd  az következő :

•  bele betegedtem! –

Széles  lehet a skála ,hogy a betegségek széles tárháza melyik szegmensét  fogod magadénak tudni .

Sok alkoholista nő  van például , aki azt mondja  azért iszik, mert belebetegedett  a tehetetlenségbe , s persze  az áldozatiságát még tudja  fokozni  egy  rossz házassággal  stb. aki áldozat az áldozat!

Nincs mese!

• A férjem nem foglalkozik velem! A  férjem nem foglalkozik a  gyerekkel.
•  Nos kedves: ki választotta a  férjedet! ? Amikor felismerted, hogy nem jó a kapcsolat ki tudtál lépni a   házasságból? Tudtad  hogy ő végig ugyanaz az ember volt  csak te nem figyeltél a  jelekre? Tudtad,  hogy te  engedted  a veled szemben megengedett hangnemet? Tudtad, hogy te nem engedted hogy tiszteljenek ? Tudtad  hogy nem álltál ki a  gyerekedért?  Tudtad,  hogy ezekből a kérdésekből most mennyit tudnék  írni? –

Sok olyan esetet hallottam amikor  arra  lett fogva  egy kapcsolat felbomlása,  hogy beteg a gyerek , valósan azonban ennek annyi köze  van hozzá,  hogy jobban kisarkosította a  helyzeteket ,  többször benyomódott a  pánikgomb, s kirajzolódott  hogy ezt ki hogyan kezeli.

Nem a gyerek tehet róla ,  ahogy az sem helyes ha  a gyermekre  való mutogatás arra  irányul:

•  miatta kell még  vele  lennem ! Fel kell nevelnünk a gyereket! Ki fog nekem segíteni?

 Na ez pont azért  vicces  ,mert ha őszinte lennél magaddal ,tudnád  hogy eddig sem jeleskedett.

Hiszen ha én bízok nem a  férfiban  hanem az apában  , akkor tudom  hogy a kapcsolat megbomlása ellenére sem hagyja  magára a  gyermekét .

A jó apa sosem tenné..

Ugyan annyit fog beletenni , talán még  többet is .

Aki meg link és nem törődőm  volt, az mindig is az lesz .

Rombol téged és rombolja őt!

Tehát sem a felelősség  tovább passzolása( hárítás) sem a kivetítés(projektálás ) sem fog segíteni .

Ezek mind ahhoz jók, hogy  fogalmad se legyen a   valóságról . Mi is a  projektálás?

A projetálást a pszichológia így írja le: a tudattalanban lévő, nem kívánatos érzések átruházása másra.

Ezt a tükör módszerként ismerhetitek, azt jelenti, a másik ember tükröt tart nekünk, az elfogadhatatlan, elfojtott érzéseinket tükrözi.

Na most, a projektálás ennél jóval több, ez az emberi tudat működési elve.

Két dolog történhet, vagy teljesen nyitottan, előítélet mentesen látod a másik embert, vagy rávetítesz valamit és a rávetített képet tapasztalod, ami torzítja a valóságot.

A kivetíteni pozitív és negatív érzéseket egyaránt tudunk. Vagy azt vetítjük ki, amit mi érzünk, vagy azt a tapasztalatot, ahogy mások viszonyultak hozzánk.

Ugye milyen nehéz is megismerni  az önműködéseidet?

És ez még csak kis  szegmense!

Ami pedig az alap és ezt sose  győzöm eleget hangsúlyozni. Mindannyiunknak vannak rejtett oldalaink , de az utunk valójában ezek megtalálása!

Minél  többet ismersz meg , oldasz fel , annál inkább megérkezel a  jelenbe , annál jobban ismersz és  látsz másokat, és  az ő  félelmeiket is.

Ne  ess kétségbe  ha magadra ismersz!

Semmi baj.

Csak egyet tanulj meg belőle .

Onnantól, hogy mindezt felismered , rajtad a felelősség.

Nem átruházható!

Csak te  tudsz magadon igazából segíteni ,  akár  azzal is hogy segítséget kérsz.

  És még egy kérdés

Ki az akinek segítesz  ezzel önmagadon kívül?

Bizony  a saját erőd által a gyermekednek is egyre nagyobb segítség leszel!