Furcsa  érzés ilyenkor kicsiny  ártatlan gyermeked  figyelni. Angyalisága  azt mondatja, hogy  ez egy rossz álom. Azt hogy hagyd ezt a tegnapot  ,és  majd magától megoldódnak a  dolgok. De ha valamit megtanultam  az életben,  akkor az pont az, hogy soha ne  söpörd   szőnyeg  alá a  gondokat. Annyiszor  tettem , és  annyiszor fájt, hogy ezt a  könnyebbik utat  választottam. Teszem hozzá,  ezt  tanították meg a szüleim. A  tanult beidegződések  viszont roppant  nehezen átalakíthatók. Főleg úgy  ,hogy  nem nézheted az életedet részenként csak is  egybe. El tudom  választania   szerepeimet hiszen  anya  vagyok és  nő ,és gyermek, testvér , barát. Ezek  a  szerepek  fontosságát  azonban nem szabad egyben értékelni sem.! Ez az első és  alapvető  hiba ,  amit az emberek elkövetnek. Azt hiszik ha  anyák , onnantól nem számít, hogy nők is. Onnantól nem kellenek  célok, mert  egyszerűbb rátestálni a gyermekre, hogy megvalósítja  a  vágyaikat. Na  és  amikor kapnak egy ilyen kis lényt,  akire  ezek az önmegvalósítási tervek nem lehetnek sosem  áttestálhatók?  Ekkor már  egyszerűbb a  lemondás. Bár melyikről! Én akkor  tudtam, hogy  az én szerepeim nem címkézhetem át,  számozhatom meg. Tehát  amaz törékeny kis lény nem lehet hibás  soha , azért mert én magam ilyen vagy olyan leszek. Avagy nem leszek.  Ez  eszembe juttatott  sok mindent. Nemsok idővel   a  diagnózis  elött végeztem  egy  Pszichológia  és  önismeret tanfolyamot , milyen irónikus . Így  tudtam látni mennyire alakítható  a  ember. Mennyire vagyok  alakítható és  ha én  alakulok ,  a gyermek is alakul. Szóval  azt mondtam : Itt álljunk meg!  Ahhoz hogy én jó  anya  legyek a lányaimnak ,  ahhoz önmagam szemének  kellene  jónak lenni.  Az én lelkemet kéne megnyugtatni  ahhoz, hogy  körülöttem  nyugalom legyen. Bevallom ez csillagászati  feladat.  Mielőtt még  ebbe belemegyünk,  nézzük meg  az autizmust a tényszerűség szemüvegén át.

Az érintett szülők álltalában  azt hiszik és mondják ,hogy nem  betegség, de én azt gondolom! És  azt mondom ki. Méghozzá gyógyíthatatlan és javítható bizonyos  szinten és  formában. Attól hogy nem mondunk ki  dolgokat , még léteznek. Én ezt vallom.  Ha nem úgy működik a kar ahogyan az az átlagos és  normális, már betegnek tituláljuk. S ugyanígy minden  szervünket. Az agy mennyivel más?   Pont semmivel. Ha nem működik rendeltetésszerűen , és   ebből adódóan autizmussal vagy  bármilyen  fogyatékossággal élünk, akkor bizony  betegek vagyunk. De  ezt a   szót nem  szeretjük , nem másért, csak homokba  dugott fejünk miatt. Ettől ,hogy mi ezt beismerjük nem vagyunk negatívak. Ettől pont, hogy csak  szembe  nézünk azzal , hogy nem tehet az állapotról , és nekünk mint orvosság kell működnünk. Mely nem gyógyít, de  egész sokat  javíthat  az állapotokon. Akár például egy  vitamin  mesterséges  bevitele, melynek be kell épülni a  szervezetünkbe  de valamiért nehéz a felszívódása  és kell a  külső pótlás. Kell az előállított segítség.

„Az autizmus szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet. Ez lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot. A súlyosan érintettek egész életen át teljes ellátásra, a jó képességűek egyénileg változó támogatásra szorulnak..”

(Zselyke  esetében enyhe  fogyatékosságot is diagnosztizáltak, melyet azonban  bármikor felülbírálhatnak , átértékelhetnek hiszen  nehéz  eldönteni mi a  tényleges  tudása ,és mi az amit még tud  de nem mutat, mond. Tehát  ebből is látszik hogy a képesség  szemben  áll a  kommunikácóval)

„ Az autizmus alapvetően befolyásolja a gyermek szociális kapcsolatteremtő képességét, kommunikációját, játékát, képzeletét, gondolkodását és viselkedését. Széles spektrumot felölelő, átfogó rendellenesség, melyben a tünetek jellege, súlyossága, intenzitása jelentősen eltérő lehet. Az elmúlt évtizedben az állapot leírására az autizmus spektrum zavar elnevezést vezették be, ami jelzi, hogy a nagyon súlyos állapottól a normalitásig tartó széles spektrumon helyezkednek el a tünetek. A klasszikus gyermekkori autizmus zavarban a gyerekek kapcsolatteremtő készsége látványosan sérült, csak minimálisan képesek kommunikálni a körülöttük lévőkkel, magatartásuk súlyosan ismétlődő (repetitív), a változásokat szélsőségesen, nehezen tolerálják. A spektrum másik végén vannak a jól funkcionáló autisták, akik szokatlanul ugyan, de kapcsolatot teremtenek másokkal, a nyelvhasználatuk sajátos, érdeklődésük eltérő a tipikusan fejlődő társaiktól, időnként túlzottan intenzív(túl sok erőfeszítést igénylő).  A klinikai kép az autizmus mértékétől, a társuló egyéb rendellenességektől, a gyermek értelmi állapotától és személyiségétől függően rendkívül sokszínű: nincs egyetlen viselkedés, egyetlen tünet sem, amely mindig jelen van, sem olyan, amely kizárná az autizmus diagnózisát. ”

Na  ezt kicsit lefordítanám. Úgy  képzeljük  el mint  egy  lépcsőt. A különböző  fokok különböző  szintek.  A legkevésbé kommunikálóktól azokig , akik intenzívsége  (akaratossága és  érdeklődése,tudása ) bizonyos  helyzetekben mások  számára  túlzónak  tűnik.

 A legjobban  funkcionálókon belül van ,  az aszperger szindrómások csoportja.  Hogy  egy két  híres embert említsek:

Albert Einstein a relativitáselmélet megalkotója, aki fizikai Nobel-díjat kapott.

Michelangelo, a reneszánsz mester is feltételezhetően aspergeres volt. A szobrász, festő, építész és költő Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimistaelmét kizárólag saját belső világa kötötte le. 

Lássuk be nem mindegyik autista  ilyen  szerencsés. Egyetlen közös  bennük ,a  már  gyermekkorban előbukkanó  furcsaság. A tünetek,  jelek halmaza, amelyek utaltak valami nem normális  működésre.

Zselyke  tünetei: - 3 évesen nem  beszélt!

  • Az óvodában nehezen teremtett kapcsolatot.
  • Mindent a szájába vett
  • Nem tartott  szemkontaktust
  • Szobatisztaság hiánya
  • félelemérzet nélküliség
  • Saját  világ megteremtése

Külön külön mindegyik megmagyarázható, hiszen , különféle  dologból is  adódhatnak. De  amikor kettő , három , négy  tünet is összeáll,  akkor kell, hogy segítséget kérjen az ember. Mondom ezt így most  a jelenlegi tapasztalatommal. Mivel nem csak  Zselykét látom ezzel a   szemmel,  így hozzátennék egy  pár tünetet  amit én fontosnak tartok. Pl  az agresszívság. A harapás! A dührohamok! mozgásszervi nem  normális  működés . Persze mind lehet csupán rossz neveltetés  eredménye , de mint mondtam , nem is egy tünet van. Minél több , annál  biztosabb, hogy melyik is az igazi probléma. Mondom ezt úgy ,hogy a  kettő három éves  gyermekekről beszélek. A  védőnői  felmérésekre  általában  legyint az ember hisz alapvetően nem lehet átlagot vonni  gondolnánk, de igazából igen. Amellett hogy a mi  védőnőnk ötlete  volt Zselyke  vizsgálata  , látta a statisztikáiban hogy nem,  az átlagos  dolgok működnek  ami arra tökéletes  volt , hogy  elindította a  folyamatot.  A másik dolog . Számtalan olyan könyv  létezik,  amely  írja a   a fejlődés  folyamatát. Nem rossz  dolog összehasonlítgatni  a  valóságot, az elvártakhoz és mérlegelni általa ,hogy mennyire jó a  fejlődés  tempója  és mik azok a  dolgok  amik esetleg aggasztóak lehetnek. Nem is kell megvárni az aggasztó jeleket sokkal  egyszerűbb mindig azt a  részt fejleszteni   amire  szükség van.  Ha látjuk hogy  valamiért nem megy , az ismét  egy intő jel. Tehát én azt gondolom egy 2 éves  gyereket már  lehet külső szemmel nézni. Lehet mérlegelni hogyan vizsgáljuk , akár mi ,akár a  megfelelő helyet kiválasztva. Itt emelném ki Budapesten a  Vadaskert alapítványt ,  ahol szakszerű  vizsgálattal , könnyedén  százalékolva   elmondják mihez tarstuk magunkat a  továbbiakban. (Teszem hozzá , néha a  megfelelő ember is  elég ,  aki szembesít és  elindít az úton.) Már  akit el lehet. Mert hozzáteszem nem mindenki repdes  az örömtől, hogy nem látják  szeme  fényét átlagosnak , sőt talán senki sem  boldog. Éppen ezért nehéz  elfogadni  a  tanácsokat is. Tessék nyitottnak lenni a   válaszokra. Bármilyen nehéz. Akkor  tudunk  bármin  változtatni ,ha  tudjuk mivel kerülünk szembe. Addig egy  belső őrlődés  van , s  addig  a  gyászt sem tudjuk megélni , nem hogy   elfogadni a tényeket. És mint mondtam , ez  a  gyerek  része. A gyermek emberi tényezői ,  amelyhez  társul a mi szülői  tényezőink, melyen áll vagy  bukik minden  további …