A sok irányú  bizonytalanságunk és önmarcangolásunk  mind- mind nyomot hagyott a  gyermekekben.  Itt jelezném  senki ne  legyen  olyan képmutató, hogy  azt nyomja le  a torkomon hogy nincsenek  nehéz időszakaink és mindig tudjuk a megoldásokat  melyek   véget vethetnének   az esetleges  nehézségeknek. Pedig  az az  egyetlen opció ahhoz  hogy a  gyermek is   egyre  nyugodtabbá  váljon. Egy autista  gyermeknél és nem csak  az  autistáknál  hatalmas ijesztő  tüneteket  tudnak produkálni a környezeti stressz hatások. Persze  ezt sokan nem hiszik. Azt gondolják,  hogy azért mert nem  sírnak egy gyerek előtt, akkor  ő már nem is  érzékeli a keservet. Pedig  pont ezek a  dolgok  ártanak a legtöbbet az egészséges  gyermek lelkében is. Az érzelmek fel nem  vállalása nem óv meg egyetlen gyermeket sem! Az jó ha  vannak  határok , hogy  ha megtehetjük   elmegyünk  mellőle arra   az időre  amig kissé megnyugszunk. De  ezt eleve nem mindenki teheti meg  ,  ahogy  én sem igazán tehettem meg. Csakhogy én  túl érzékeny  valóm miatt soha nem is  vallottam a  színjátékot, miszerint  baromi  sérthetetlen vagyok. S  vannak olyan  holtpontok amikor  már  nincs  is  arra  kapacitásod, hogy mást csinálj. Csak is  ember lehetsz!  Ha  példával élhetek  akkor  elmesélem hogy nem kis  időszak  volt    amikor Zselyke  trükköket alkalmazott arra, hogy megtalálja  azt a  pár  percet míg  nem néznek  rá.  Mondjuk ki, bekakilt és  amerre  látta  szétkente. Pár  perc  leforgása  alatt  mint ha  festményeket alkotott  volna a  falra  , kanapéra és  az egész iszonyú  volt.  Nap mint nap némán mostam ilyenkor a  falat. Abban biztosak  voltunk, hogy  ez valami nyugtalanság eredménye.  És máig is  ezt állítom. Itt  figyelmeztetek minden kedves  szülőt, hogy  minden  furcsa  viselkedés nem csak  furcsa  , de  okkal  történik. Az igazi nehézség hogy nem tudtam mit tegyek  ez ellen. Fogalmam  sem  volt  hogy lehet mindezt   elkerülni ,  egyszerűen hihetetlen érzékkel  játszott ki minket. Ez persze csak  nagyobb kétségbeesést eredményez egy  szülőben hogy egyrészt  tehetetlen ,  másrészt az ő hibája   . Az ő  hibája  de nem tudja  pontosan mit tett  vagy nem tett. S ha még   tudja  is a  baj  forrást  , de nem mindenre  van  azonnali megoldás. S itt eszembe  jut egy  konkrét  élmény Az „élmény”  szó  pedig határozottan idézőjeles. A  kocsiban  sokszor hallgatta  Gáspár  Laci :  „A szeretet él”  című   számát. Imádta. Mindig röpködött  ha hallotta. Egyik nap éppen  főztem s  közben ő nyugtalankodott.  Eszembe  jutott ez a  dal és  arra  gondoltam, hogy  abba  a már csak  4  percbe  bekapcsolom neki a  számítógépen  ennek a számnak a klipjét. Amit amúgy nem láttam. De a  szám szép és  reményteli. Így otthagytam a  szobában  s mikor  visszatértem a  szobába  ő  csak ült az ágyon és  merően egy  pontba  nézett a  tekintete. Megijedtem. Mit   történt? De hát ki és  hogy  válaszolhatta  volna  meg   ezt a  kérdést. A  dal miatt? Bekapcsoltama klipet újra  és  vele  együtt  néztem. Amit láttam ledöbbentett. Erőszak , negatív  dolgok tűntek  fel  az elején  amit ő még sosem tapasztalt , látott. Ekkor megértettem  hogy  fél. Ekkor  világossá  vált, hogy  az agya  talán nem  tudja  feldolgozni  és nem jut  el a  végéig ami már  maga  a  csoda és  szeretet. Mihelyt  rájöttem erre kikapcsoltam . Ő  csak ült az ágyon  és  azt mondta:

• Szeretet él! és  mutatott a  számító gép  felé. Teljesen kétségbeestem, hogy most újra  ezt akarja  átélni? De  eleve  örülni kellett, mert  szavakkal  fejezte ki magát , abba pedig egy nem  beszélő autistát mindig támogatni kell. Hát  újra  indítottam és  most is  csak egy  pontot  nézve  néma  csöndben  figyelte. A kétségbeesés  teljes  volt  bennem , mert láttam ,hogy  ez megint  csak nem  végződött a   fejében. Megint csak  az erőszakot látja,  megint csak a  félelem  az úr. Nagyon megijedtem és a  szobájába   vittem ,hogy ne  is  akarja  látni. Majd  a  konyhába  mentem ,hogy innivalót  készítsek neki,  s mire   visszatértem…. El kell mondanom  hogy nézett ki a   fal? hogy nézett ki minden  amit csak  elért 2  percen belül. Nem tudom hogy  csinálta! De  az nekem  ismét  egy tragédia  volt.  Az én tragédiám és nem értésem. Nem  tudom más  ember mit tett  volna a  helyemben , de én arra  gondoltam ,hogy   addig nézzük míg meg nem érti. Visszamentünk hát  és  újra és  újra  néztük.  Egyre  nagyobb volt bennem a kétségbeesés, de   a fogalmam sincs  hányadik lejátszás után  felpattant  az ágyról mosolygott és  ugrált!
• A  szeretet él! A  szeretet él! Most se   bírom ki hogy ne  sírjak ha  erre  gondolok!  Megértette! Eljutott a  végére ! Felhívtam a pszichológust  és  elmeséltem neki a  történteket és  azt mondta   ez  így   a  legjobb  volt. Ez  sokkterápia.  El kellett  hogy jusson a  végére! Nem tudjuk  alapból  sem minden negatív  ingertől  megvédeni őket. A barátkoztatás. A kitartó munka  eredménnyel jár  ha nem hagyjuk hogy  sokáig  féljen. Lehet ilyen dolog pl  egy  hang, mint a  fúrógép,  vagy a kézszárító,  lehetnek  színek illatok. Az  agy sajnos  kiszámíthatatlan  egy  ilyen  gyermek esetében. De a  lényeg a  trauma   feldolgoztatása. Akkor is  ha  stresszel  jár   a  gyereknek, és  a szülőnek. Akkor is ha  félünk. Akkor is ha őt magát  féltjük! A  sírást  túlélik. S  ennél nagyobb tanítás  nincs , mint hogy minden  túlélhető. Nem a  túlzott óvás  az eredményes. Az ingerek megszoktatása sokkal inkább Pl   hány  normál  vagy nem normál gyereknél hagytak égve  lámpát  este. Az altatás  példáját nem  győzöm hangsúlyozni . A  biztonság érzet nem akkor  alakul ki, ha  engedünk és  felkapcsolva  hagyjuk hanem akkor, ha lekapcsoljuk  esetleg odabújunk és átéli  folyamatosan  azt, hogy semmi baj nincs, és semmi nem történhet. Nos  ezen  eleven működik minden  ami furcsa  hatást  vált  ki belőlük. Legyenek  autisták , de  akár  teljesen átlagos  gyermekek. Mindennek  van oka   ami nem mindig kideríthető. Lehet észre sem  vesszük , de következetesen  meg lehet  barátkoztatni  az ismeretlen  félelmet keltő  dolgokkal. Nálam ez kicsit drasztikusabb volt,  de mint  írtam  hát  ezt az a helyzet meg is  kívánta. A kenegetésre  visszatérve  pedig jól látható  az hogy  a félelmét , valami belső  feszültséget  vezetett le. Minél tovább nem  szobatiszta a  gyermek,  annál nehezebb ez.  Én annak is örültem  amikor  azzá  vált. Sőt ez  volt   az  amit   a jó Istentől  kértem . Csak ezt.! Onnantól számomra már minden áldás. Ha  a mostani fejemmel  visszamehetnék  ebbe  az időszakba  , ma már  tudom miket próbálnék ki a megnyugtatására. Kellettek  ehhez évek tapasztalatai, de  akkor  ez nem lehetett a zsebembe. A  zeneterápia  az egyik   amit szeretek nála   alkalmazni ,és   eredményesnek is  gondolom,  hogy  akkor még nem, de  később előszeretettel festett.  Oldotta a stresszt akár  rajzolással is. Persze nem  normálisan , hanem kényszeresen.  Lehet úgy is nézni , hogy  ez a  rossz időszak volt  az alap. Akkor  erre  az volt  az eszköz. A  fala  papír … Azoknak   a  szülőknek  akiknek ilyen tüneteket  produkála  gyermeke, vagy mondjuk úgy  így  viselkedik ,  azoknak azt ajánlom hogy üljön le  vele  sokszor  festékezni. Tenyerét összekenni és  kartonra  lehet maszatolni. Ezzel ösztönözzük hogy nyugodtan levezetheti a stresszt de  a forma  sokkal idegkímélőbb!